Bármennyire is szerette Michael a kórboncnoki munkát, a hasa csak nőtt napról napra és ő képtelen volt ez ellen tenni. Hogy az akaraterő hiánya vagy a konzervatív szülők által belénevelt erkölcsi értékek tisztelete elleni lázadás okozta nála a semmibe való beletörődését nem tudom. De annyi szent h Michael csak hízott és dagadt és napról napra nem bírta leküzdeni kóros zabálását. Sokan gyűlölték őt ezért. Senki nem láthatta a kétségbe esett belső énjét ami lassacskán egy beteg csapdába esett rókára hasonlított aki rágja a lábait de sohase szabadul. A munka és az élelmiszer felhalmozódása, a mocsok ami körülvette a kórboncnok fiút, arra késztette feletteseit h rugják ki munkahelyéről. Így került Michael az utcára. Nem lett öngyilkos. Nem félt. De éhes volt. Szervezete és agya beteges beidegződése együtt félelmetes mozgatórugója lett egy eseménynek ami Michaelt elindította egy irányba.. Felállt, és éhségétől vezérelve egy egyszerű egyenletet vezetett le a fejében. Ha felboncolok valakit, ehetek. Ha halottak vannak, jóllakok. Ígyhát Michael elindult h valakit felboncoljon.. (És talán igaza is volt. Nem kell túlbonyolítani semmit. Arra kell igent mondani ami erősít. )

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.