Piszkos a kezed. Nem ítéllek el miatta. Te nem félsz  alkotni egy házat, egy képet, egy sársütit. Szeretem a sársütiket. Amíg összegyúrom és a csöpögős homok kakaómasszát ráöntöm a tetejére. Elkészült, és már nem is kell... Egy ideig gyönyörködök benne, aztán rálépek , mint a rossz kölykök az utca végén. Mindig biciklivel jönnek. Jönnek és mennek. Fociznak is ha süt a nap, én pedig mérges vagyok. Rájuk is, meg magamra is. Meg mindenre.

Vannak az átlagnál kedvesebb emberek. De igazából ők a legnagyobb árulók és cselszövők. Kedves szavaikat hiányolod és függőséged már beteges határokat lép át. Birtokba veszik az elméd. Aztán elárulnak. Tudtad előre hogy ők ilyenek. Vámpírként szívják el a boldogságod, és csak hízelegve tudod visszaszerezni tőlük. Mikor visszakapod amit vártál tőlük, a mosolygós köszönéseket, a vidám hátbaveregetést, ellened fordítják. Nem tudják mit tesznek. Persze előre vetíteni valamilyen eseményt, teljesen fölösleges. Úgyse azt mondod abban a szituációban amit kigondoltál már előre.. Nem úgy fog történni. Fölösleges agyalni...  : )

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.