heló.

ne ordítozz már.  elegem van a hisztirohamaidból.  nemtudod megállni hogy egy napig ne kapj sikítógörcsöt? nemsokára meghalsz, mostmár beszélhetnénk az örökségről. mert nekem kell a pénzed.

mitgondoltál miért ápoltalak? Miért takarítottam a szart utánad?  Hogy a pénzed ne a macskádra hagyd, hanem rám. Aki törődött veled, még akkor is ha igazából gyűlöl rádnézni. Nem vagy egy szép látvány. Egy megfonnyadt körtére hasonlítasz amibe gyufákat szúrkodtak aztán meggyújtották. Két éve itt vagyok veled. Az orvosok eztmondták már csak egy heted van. Itt az idő aláírni a papírokat.

Ne sírj már. Szeretsz? igen? Inkább nem mondok semmit.  A nővér mindjárt hozza a főzeléked.

És amíg a nagymamát etteték, én az erkélyen merengtem. Képtelen vagyok megbocsátani. Úgy fog meghalni hogy egy szeretetteljes szót sem hall tőlem. Aztmondom neki szeretem.  Legalább boldogan hal meg.

A bűntudat mardosott. Nem mondtam neki meg. Pedig csak egy szó. Szeretlek.  De nem. Képtelen vagyok kimondani.

Aztán elpatkolt. Megkaptam a pénzem. Első dolgom egy étterembe vezetett. De mikor a pincér már készlt felvenni a rendelésem, mint a villám úgy sújtott le rám a gondolat.  Ez a nagyanyám pénze.  Kétségbeesve rohantam  az utcákon át egészen a kórházig. Oda adtam.  Ahol lennie kell.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.